A statisztikai adatokból jól kitűnik, hogy a százesztendős hangfelvételek kevésbé vonzzák a zenés időutazásra vágyókat. A legtöbben a jelenkorhoz közelebb álló hangfelvételeket preferálják. A népszerűség oka érthető: leginkább a hangfelvételek minőségének és az emlékek elevenségének köszönhetően választanak a felvételek közt böngészők. A "fiatalabb", 60-70 éves hanglemezek mellé, a megjegyzés rovatba nem egy alkalommal kerültek személyes emlékek, meghatottságról árulkodó sorok.
Pedig a több száz felvétel között jócskán akad kifejezetten érdekes, ritka kincsnek számító korai hangfelvétel. Néhány ezek közül gyenge vagy rossz hangminősége ellenére is méltó a figyelemre! Tekintsük át gyorsan, melyik lemezoldalt miért is érdemes meghallgatni!
Eddig csak 103-an akadtak rá, mégis már ketten kedvelik azt az 1910 körüli kuplét, amely tulajdonképpen a hozzá hasonló hangfelvételekkel mintegy elindította a magyar könnyűzenét. Tessék meghallgatni a Néger-Smokk címet viselő szerzeményt, melynek zenéjét és szövegét egy igen tehetséges jogász, dr. Weiner István írta. Ez a ritmusos kompozíció némi magyarázatra szorul, ugyanakkor néhány érdekességgel is szolgál. Hogy mit is jelent a címben idézett, ma már kevéssé ismert szó, az kiderül a lexikonból: "gúnyos kifejezés azokra az egyénekre, kik valamely művészet v. divat stb. iránti hozzáértésüket oktalanul fitogtatják." A "néger" szó zenei értelmét akkor kapjuk meg, ha a századforduló éppen megszülető modern társasági tánc-szokásait kissé alaposabban megvizsgáljuk. Ebből kiderül, hogy a leginkább Amerikából importált könnyűzene első előadóiról van benne szó, vagyis azokról a kreol és afro-amerikai művészekről, akik révén világszerte elterjedt és ismertté vált az új zenei stílus, a jazz. Az már csak Weiner doktor szellemességének köszönhető, hogy a "néger" szóhoz az akkori budapesti orfeumvilágra oly jellemző és akkor még teljesen más értelmezésben használt szót keresett rímpárnak. A helyét ma is megálló szerzemény tehetséges előadójának kiléte is tartogat némi meglepetést: Baumann Károly nem más, mint a rádióban népszerűvé lett Moha bácsit alakító színésznek, Kőmíves Sándornak édesapja. Színész-diansztiáról van szó, akinek egyik utolsó tagja, az unoka éppen a közelmúltban hunyt el 66 éves korában. A család szeretettel emlékezik az alapító ősre, amint ez az egyik Baumann-számhoz fűzött megjegyzésből ki is derül. Ez a bejegyzés egyébként a századelőn oly népszerű kalandfilmek ihlette magánszám mellett olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése