Köszönet Thury Gábornak a cikk szerzőjének '
Hetvenkedhet - Albert Flórián ma 70 esztendős
Neve még talán a mai fiataloknak is sokat mond, s volt idő, amikor Eusébióval, Bobby Charltonnal vagy éppen előttük emlegették, 1967-ben Aranylabdát kapott, pályafutását egy klubban, a Fradiban töltötte. Az FTC tiszteletbeli elnöke 70 éves, akár hetvenkedhetne is. Bár aki ismeri, tudja: nem szokása. |
| Albert Flórián, a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása |
 |
| A „Császárral” interjút olvashatnak a Nemzeti Sport csütörtöki számában! |
Ahol majd' hatvan esztendővel ezelőtt az egykor falelátóval övezett pályán egy toborzó után azt mondták neki: „Kisfiam, holnap háromra legyél itt." Mondhatnánk ilyen egyszerű az egész: másnap – meg nap nap után – le kell menni, aztán 15 év múlva odaadják az embernek az Aranylabdát...
Alig 17 évesen első NB I-es bajnokiját játszotta zöld-fehér mezben. Akkoriban a csatárok góllal mutatkoztak be, Flóri mindjárt kettővel. Baróti Lajos szövetségi kapitány tisztában volt a képességeivel, mai szóhasználattal élve nem azzal motiválta, hogy játsszon jól, hanem ezzel a mondattal: „Flóri, ha leérettségizel, játszol a válogatottban." A nemzeti tizenegyben két gólpassz volt az antré az aktuális vb-ezüstérmes svédek legyőzése során 1959 júniusában, majd ötödik válogatott meccsén úgy lőtt gólt az NSZK-nak, hogy előtte öt védőt cselezett ki. Tipikus Albert-gól volt: akárcsak korábban a hercegszántói vagy a városligeti grundon, a Népstadionban sem lehetett tőle elvenni a labdát.
| Albert Flórián esküvője igazi társadalmi esemény volt: 1963. november 30-án a budapesti Bazilikában vette el Bársony Irén színésznőt, aki hivatását feláldozva lett a futballista neje. Két gyermekük született, Magdi és ifjabb Flórián. A fiú követte apját, szintén az FTC játékosa lett, válogatott futballista, sőt az unoka, Patrik is jól bánik a labdával. A családfő felesége néhány évvel ezelőtt elhunyt. |
Legnagyobb sikerét a Fradival 1965-ben érte el, a csapat megnyerte az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját (a VVK-t), a döntőben 1:0-ra legyőzve a Juventust. A gólt Fenyvesi Máté szerezte, Albertet leterítették. „Ott káromkodtam a füvet csapkodva, de a bíró csak mutatott a kapuba, nézzem meg, hol a labda. Felvételekről aztán persze láttam többször is Máté fejesét, s bár nem én szereztem, mégis úgy őrzöm emlékezetemben, mint életem egyik legszebb gólját."
|
| ALBERT FLÓRIÁN |
| Született: 1941. szeptember 15., Hercegszántó |
| Klubja: a középcsatár 1952-ben lett az akkori Bp. Kinizsi igazolt játékosa, és pályafutása végéig, 1974-ig az FTC futballistája maradt |
| 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett |
| 56 nemzetközi kupamérkőzésen játszott (BEK: 8, KEK: 4, VVK: 35, UEFA-kupa: 9), 33 gólt szerzett |
| Eredményei: VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), VVK-elődöntős (1963), UEFA-kupa-elődöntős (1972), négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Magyar Kupa-győztes (1972) |
| Háromszoros gólkirály (1960: 27 gól; 1961: 21 gól; 1965: 27 gól) |
| Válogatottság/gól: 75/31 |
| Sikerei: vb-5. (1962), vb-6. (1966), Eb-3. (1964), Eb-4. (1972), olimpia bronzérmes (1960) |
| Vb-társgólkirály (1962, 4 gól) |
| Világválogatott (1968, a brazilok első vb-címének 10. évfordulója; 1973, a nyugatnémet vb-ezüstérmes Willie Schulz búcsújátéka) |
| Európa-válogatott (1972, a belgrádi Szport lap megalapításának 10. évfordulója) |
| Aranylabdás (1967) |
| Visszavonulása (1974) után különböző beosztásokban (technikai vezető, ifiedző, utánpótlás-szakágvezető, szakosztályelnök, szakmai elnökhelyettes, tiszteletbeli elnök) a zöld-fehér klub alkalmazásában állt. Edzőként Líbiában tevékenykedett (al-Ahli Bengazi 1978–1982, 1985) |
AKI FOGTA: NOSKÓ ERNŐ (Újpesti Dózsa, 15-szörös válogatott)
„Arra pontosan emlékszem, hogy ezerkilencszázhatvanötben játszottam bajnokin először a Fradi ellen, de az eredményre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy az Üllői úton nem játszottam soha, mert a Fradi-pályát átépítették, a két csapat kettős rangadók keretében a Népstadionban játszotta a bajnoki meccseit. Biztos azért nem maradt meg bennem az eredmény, mert a vesztes meccsekre nem emlékszem…”
 |
| Noskó: Flórival szemben nem volt ellenszer |
– Tényleg nem tudom. De egy meccs megmaradt bennem, illetve az előzmények. Alig vertem gyökeret a csapatban, és a Fradi elleni rangadó előtt a Honvéddal játszottunk. Egy-egy lett, Tichy Lajos gólt rúgott, aztán jött az FTC. Mi mindig felmentünk a szabadság-hegyi rejtekhelyre, aztán a mérkőzések előtt sétáltunk a Margitszigeten. Mit ad isten, a kaszinónál összeakadtunk a honvédosokkal, ami persze nem volt nehéz, mert ők a szigeti Honvéd-házban készültek. Tichy odaszólt nekem: „Öcsi, remélem, Albertot is ugyanúgy rugdosod, mint engem!"
– És Flórit rugdosta?
– Naná, keményen! Lehet, hogy az ellenfelek panaszkodtak, de az NB I-ben egyszer sem voltam kiállítva tizenegy év alatt!
– Alberttel szemben mi volt az ellenszer?
– Nem volt ilyen. Tudtuk például, hogy Rákosi beadásaira Flóri a rövid sarokra fut be, az öt és felesről vagy fejel vagy belepörget a labdába. Nem szórakoztam, ha fel akart ugrani, megfogtam a dresszét. Volt olyan, hogy megtéptem a lyukacsos trikóját, de akkor is sokszor megelőzött.
– Pedig tudták, hogy Rákosi a rövid sarokra adja be a labdákat...
– És akkor mi van? Messiről is tudják, hogy ördöngősen cselez, mégsem tudják elvenni tőle a labdát.
– Mit lehetett ellene csinálni?
– Mondjuk rávetődni, de azt azért mégsem tehettem. Ha tizennyolc méterre a kaputól megkapta a labdát, életveszélyesen tudott vele kapura fordulni. Nem lehetett elérni, mert úgy fedezte a labdát. Az előredöntött teste alatt volt a labda. El lehetett kanalazni, de gyakran csak szabálytalanul.
– Albert tartott öntől?
– Nem hiszem. Neki senkitől sem kellett tartania. Cristiano Ronaldo vagy Messi kitől tartana? Erre születni kell!
– A pályán kívül milyen volt?
– Nem volt barátkozó típus, de ő ilyen, így kell elfogadni. Újpestiként úgy láttam, a Fradiban nagyobb nimbusz övezi, mint a Dózsában bárkit is. Nálunk sohasem volt, hogy Göröcs és az Újpest, vagy Bene és az Újpest, náluk viszont volt ilyen, Flóri és a Fradi. Másrészt, amikor én a válogatottban Zámbó Sanyival zöldfülű voltam, egy dél-amerikai túrán a szálloda halljában ücsörögtünk, mikor jött Flóri, és látva, hogy ücsörgünk, mondta, menjünk együtt egy kis sétára. De hatalmas hírneve volt. Amikor a válogatott megérkezett valahová, a menedzserek rögtön nézték, Albert velünk van-e, mert nélküle sokkal kevesebbet fizettek a csapatért.
– Ön tartott Alberttől?
– Flóritól nem, én Varga Zoli ellen nem szerettem játszani.
– Na igen, kétszer is kötényt kapott egy Fradi–Újpesten. De miért volt a mumusa?
– Lendületesebb volt, kiismerhetetlenebb.
– Nem is szorult össze a gyomra, ha másnap Albertot kellett lefognia?
– Olyannyira nem, hogy ha Varga és Albert játékára is számítottunk, én kértem Barótit, Lajos bácsi, ha lehetne, én inkább Flórit fognám.
– Mit szólt Flóri, amikor keménykedett vele?
– Volt, hogy elküldött a p...ba.
– Ön hogyan reagált erre?
– Nem válaszoltam, mert bármennyire is felment a pumpa, a válogatottban együtt játszottunk, és különben is négy évvel idősebb volt nálam.
AKI MÖGÖTTE VOLT: SZŰCS LAJOS (FTC, 37-szeres válogatott)
„Két évvel vagyok fiatalabb Flórinál, a Dorogban már legalább harminc első osztályú meccset játszottam, amikor a Fradiba kerültem. Szinte zökkenőmentesen illeszkedtem be, ebben az is segített, hogy a csapat olyan meghatározó tagja, mint Albert, bízott bennem. De nem csak bennem, a csapatérdek minden felett állt, a kollegialitás volt a fontos. Ha ez megvolt, ment a játék, mert futballozni tudtunk.”
 |
| Szűcs Lajos: Flórinál jó helyen volt a labda |
– Á, dehogy! Manapság néha hallom, hogy a nagy sztárok így meg úgy kérik a labdát, nálunk az volt a módi, hogy Flóri mutatta magát, már tettem is a labdát, indulhatott a támadás. Az biztos, hogy jó helyen volt nála a labda.
– Sokat kellett Albert mögött lejsztolni?
– Most jön maga nekem ezzel?
– Próbálkoztam...
– A csapatszellemen és a kollegialitáson azt értettem, hogy mindenki tudta a feladatát. Fedezetnek mentem a Fradiba, nem csatárnak. Különben egy középcsatár gólokat rúgjon, ne foglalkozzon a védekezéssel. Meg tudja, hogy van? Ha nyert a csapat, akkor mindenki jó volt, ha vesztett, akkor meg mindenkit kritizáltak.
– Ott volt Flóri közvetlen közelében a pályán. Miben rejlett a titka?
– Nem tudták tőle elvenni a labdát. Úgy siklott a védők között, mint egy kígyó. És a testével remekül fedezte a labdát, jó érzéke volt a cselezéshez.
– Ki tud emelni egy mérkőzést is a sok közül, amelyen még önt is meglepte?
– Ezerkilencszázhatvanhétben három nullára nyertünk a Népstadionban az Újpest ellen. Na ezen a mérkőzésen Flóri nem közelről szerzett gólt, mint általában, hanem tizennyolc méteres hatalmas lövésből talált Szentmihályi kapujának bal felső sarkába. Szegény Miska, csak nézett, hogy Flóri ilyet is tud. De minket is meglepett vele.
AKI A GÓLPASSZOKAT ADTA: RÁKOSI GYULA (FTC, 41-szeres válogatott)
„Jövőre lesz hatvan éve, hogy ismerem Albert Flórit, még együtt kerültünk a kölyökcsapathoz. Kicsit csodálkozom, hogy ennyi gólt szerzett, de belegondolva, tömtem a jobbnál jobb labdákkal, végül is így alakult – kezdte a beszélgetést a legendás balösszekötő Rákosi Gyula, aki persze elnevette magát a tréfás bevezetőn. – Pályafutásom során több gólt is rúghattam volna, de inkább lepasszoltam neki a labdát..."
 |
| Rákosi: Flórira pláne igaz volt, a center ne védekezzen |
– Azért gyakorlás nélkül még nekünk sem ment. De komolyra fordítva a szót: igyekeztünk az edzéseken is a meccsekhez hasonló szituációkat kialakítani. Tehát lendületesen futottam el, a beadásra meg Flóri úgy érkezett, ahogy a mérkőzéseken is.
– Noskó Ernő azt mondta, hiába tudták, hogy Rákosi a rövid sarokra adja be a labdát, Albert meg befejeli, mégsem tudták megakadályozni. Miért nem?
– Mert Flóri Noskónál egy tempóval előbb indult a beadásra. Remek ütemérzéke volt. Azt is nagyon érezte a fejelések mellett, hogy mikor kell sodorni, pörgetni a labdát, mikor elég, ha csak beleteszi a lábát.
– Mégis, mi volt a titok?
– Pontos labdát adtam – ez most komoly –, ő pedig elé ment a beadásnak.
– Nem haragudott Albertre, hogy a labda visszaszerzésében kevesebbet vállal?
– Ne vicceljen: a center ne védekezzen. Ez rá pláne igaz!
– Mindig megértették egymást, sosem zördültek össze?
– Dehogynem! Volt, amikor nem találtuk az ütemet, Flóri a melegebb éghajlatra elküldve szólt, adjak már be rendesen, én meg replikáztam, hogy el kellene már találni az ütemet, mikor indul be.
– Van olyan mérkőzés, amelyet kiemelne a sok közül?
– Hogyne! Ezerkilencszázhatvanban az angolok ellen voltam először válogatott, Flóri góljaival kettő nullra nyertünk, én tettem naggyá a beadásaimmal. Aztán van még egy emlékem, már az öregfiúkkorszakból. Az EVIG ellen játszottunk az Üllői úton a hátsó füvesen, és az ellenfél a félidőben egy nullra vezetett. Szóltam neki, hogy ne ácsorogjon, mert ő a legfiatalabb. Morgott valamit, de aztán a második félidőben megrázta magát, négy egyre nyertünk.
AKI FÜTYÜLT RÁ: SZŐKE ISTVÁN (FTC, 13-szoros válogatott)
Rákosi Gyula rendszerint balról, a legendás jobbszélső, Szőke István jobbról adta be a labdákat Albert lábára, fejére. „Nagyon nagy élmény volt Flóri mellett játszani! Csak füttyentettem, kiáltottam neki, és oda sem nézett, de már küldte elém a labdát, aztán futott a kapu felé, mert tudta, hogy visszakapja. Állítom, hogy a világ bármelyik országában, a keményebb bajnokságokban is világklasszis lett volna.”
– Féltek tőle az ellenfelek? – Általában ketten is lógtak a nyakán, de rendszerint mégsem tudtak olyan szoros őrizetet köré vonni, amelyből ne bújt volna ki. Nem volt olyan védelem, amelyet egy-két csellel ne küldött volna szerteszét. S azzal, hogy legalább két embert lekötött, nekünk csatártársainak több levegőt, több helyet biztosított.
– Volt nézeteltérésük a pályán?
– Egy Üllői úti edzőmeccsen – Flóri ezeket is nagyon komolyan vette – megtréfáltam, de aztán meg is kaptam a magamét. Én sérülés miatt nem játszottam, csak az oldalvonal mellett futkároztam, és félszemmel figyeltem a meccset. Flóri a felezőnél indult, én meg kiáltottam neki. Egyből elém tette a labdát... Aztán rájött, hogy nem is vagyok a csapatban, és nagyon összeszidott. Nála minden meccs éles volt, és óriási tudásából fakadóan edzésen legalább úgy sziporkázott, mint a zsúfolt Népstadionban."
| Néhány válogatott mérkőzés, Albert főszereplésével |
Magyarország–Svédország 3:2 (1959. 06. 28., Budapest) |
| Népsport: „Albertet féltettük első válogatott mérkőzésén. (…) azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, két gól előkészítésében is benne volt. Ha tovább fejlődik, válogatott csapatunknak nem lesznek középcsatárgondjai – hiszen 18 éves.” |
| Jugoszlávia–Magyarország 2:4 (1959. 10. 10., Belgrád) |
| Népsport: „Albert minden elismerést megérdemel, hiszen mesterhármasával döntő részese volt a győzelemnek.” |
| Magyarország–NSZK 4:3 (1959. 11. 08., Budapest) |
| Népsport: „Albert hátravontan játszott, igen sokat fáradozott. Igyekezett kiszolgálni társait. Emellett, egyszer, másszor igen jó egyéni alakítással vonta magára a figyelmet. Gólja ragyogó csatárteljesítmény volt.” |
| Magyarország–Anglia 2:0 (1960. 05. 22., Budapest) |
| Népsport: „Cseleivel sorra lerázta magáról a védőket. Két góljával jelentős részesévé vált a győzelemnek." |
| Magyarország–Anglia 2:1 (1962. 05. 30., Rancagua) |
| A DPA német hírügynökség írta: „Albert, a fiatal középcsatár, kivételes klasszis. A gól előtt páratlan hidegvérrel cselezte ki ellenfeleit, arra is volt ideje, hogy Springettet, az angol kapust lefektesse, majd hihetetlen könnyedséggel és eleganciával juttatta a labdát a hálóba.” |
| Franciaország–Magyarország 1:3 (1964. 04. 25., Párizs) |
| Népsport: „Albert nagyszerűen megértette magát Tichyvel. Sokat mozgott, nem önzősködött, a küzdőképességével sem volt baj, és társait gyakran tudta veszélyes helyzetbe hozni.” |
| Magyarország–Csehszlovákia 2:2 (1964. 10. 11., Budapest) |
| Népsport: „Albert a mezőnyben nem játszott olyan kiemelkedően, mint legutóbb Bernben, de a kapu előtt most is nehéz volt őt tartani, ismét két gólt szerzett, az első mesteri fejesből született.” |
| Magyarország–Jugoszlávia 2:1 (1964. 10. 25., Budapest) |
| Népsport: „Albert volt a csatársor legjobbja. A sérülése után is bátran szembeszállt a kemény jugoszláv hátvédekkel, két góljával a győzelem fő részese. Különösen a második előtt ismerte fel nagyszerűen a helyzetet.” |
| Magyarország–Olaszország 2:1 (1965. 06. 27., Budapest) |
| Népsport: „A gólja előtt hidegvérrel tájékozódott, s látszott rajta, hogy tudatosan használja ki a helyzetet.” |
| A gól leírása. „A középcsatár nagyszerűen kifordult Salvatore mellett, aztán 16 méterről, nagy erővel, ballal a jobb felső sarokba lőtt.” |
| Albert: „Végtelenül örülök, hogy ilyen nehéz mérkőzésen, ennyi sok kemény csata után helyt tudtunk állni. Az eredmény önmagáért beszél.” |
| Magyarország–Brazília 3:1 (1966. 07. 15., Liverpool) |
| Népsport: „Albert pompás játékot nyújtott. Minden támadásnak ő volt a szellemi irányítója. Jobbnál jobb labdákkal indította Farkast és Benét. Rendkívül önzetlen volt, de ha kellett, kitűnően cselezett, okosan tartotta a labdát, és mindig kitűnő ütemben indított. A győzelem egyik fő részese volt.” |
| Daily Telegraph: „Albert olyan teljesítményt nyújtott, amelyet a vb-n aligha tud majd valaki túlszárnyalni. Albert volt a sztárja ennek a nagyszerű futballparádénak.” |
| The Sun: „Albert Flórián valóságos futballzsonglőr, a mérkőzés kiemelkedő egyénisége volt.” |
| Magyarország–Csehszlovákia 2:0 (1969. 05. 25., Budapest) |
| Népsport: „Szünet után feljavult. (…) ebben a játékrészben jól is játszott. Szellemi vezére volt a csapatnak, még szerelt is, s jó labdákat adott társainak, s végül gólt is fejelt.” |
| Dánia–Magyarország 3:2 (1969. 06. 15., Koppenhága) |
| Dénes Tamás, Rochy Zoltán: A 700. után |
| „Koppenhágában kettétörik a pályafutása csúcsán Európa legjobb játékosának jelölt Albert Flórián karrierje. A dánok elleni világbajnoki selejtező 36. percében a »Császár« ütközött Engedahllal, a dánok kapusával, miután az rossz ütemben kifutva belecsúszott a magyar középpályásba. A diagnózis: térdszalagszakadás.” |
| Ausztria–Magyarország 0–2 (1971. 04. 04., Bécs) |
| Népsport: „Nem játszott jobban a közepesnél, de visszatérése jó hatással volt csapattársaira.” |
| Magyarország–Jugoszlávia 3–2 (1974. 05. 29., Székesfehérvár) |
| Albert Flórián: „3:2-vel kezdtem a válogatottban, és 3–2-vel fejeztem be... Ennél nagyobb öröm nem is érhetett volna.” |
| Nemzetközi meccsek a Fradiban |
| FTC–AS Roma 1:0, VVK-mérkőzés (1965. 03. 17., Népstadion) |
| Népsport: „Varga lövése lepattant, de Albert résen volt, s 11 méterről laposan a bal sarokba vágta a mérkőzés egyetlen gólját.” |
| FTC–Wiener SC 2:0, VVK-mérkőzés (1964. 11. 18., Népstadion) |
| Mészáros József az FTC edzője: „Ezen a találkozón Albert nagyszerű játéka és góljai döntőek voltak.” Mindkét gól Flóri nevéhez fűződik. |
| FTC–Keflavik 9:1, BEK-mérkőzés (1965. 09. 08., Népstadion) |
| Albert egymaga 5 gólos, a meccs végén az ellenfél játékosai a játékoskijárónál sorfallal és ütemes tapssal köszöntötték a levonuló Fradit. |
| FTC–Örgryte 7:1, VVK-mérkőzés (1966. 11. 02., Népstadion) |
| Gonsskog, a svédek kapusa: „Valósággal futkározott a hátamon a hideg, amikor megláttam, hogy Alberthez kerül a labda. Micsoda játékos, mindent tud!” Albert négy gólt szerzett ezen a mérkőzésen... |
| Eintracht Frankfurt–FTC 4:1, VVK-mérkőzés (1967. 02. 21., Frankfurt) |
| Elek Schwartz, a németek edzője: „Albert? Fel kellett miatta áldoznom egy játékost. Pelével is ezt kellett tennem annak idején. Hiába, ez már a világklasszisok sorsa.” (A magyar gólt Albert szerezte.) |
| FTC–Athletic Bilbao 2:1, VVK-mérkőzés (1968. 03. 13., Népstadion) |
| Agustín Gaínza, a Bilbao edzője: „Az első gól ritkán látható akcióból született. Varga később is ügyesen játszott. Lehet, hogy Alberttel a világ legjobb csatárai!” (Az első gólt Albert szerezte.) |
| Felejthetetlen gólok zöld-fehérben |
| FTC–BVSC 5:1 (1959. 11. 15.) |
| Albert négy gólt ért el, valamennyit fejesből |
| FTC–Dorog 7:1 (1960. 03. 06.) |
| Albert négygólos |
| FTC–Haladás 2:0 (1960. 06. 12.) |
| Mindkét gól Albert érdeme, a másodikat tőle ritkán látható módon 16 méterről lőtte a jobb felső sarokba |
| FTC–Csepel 2:1 (1960. 06. 26.) |
| Alberté a két gól, ezzel lett gólkirály (27 gól) 1960-ban |
| FTC–Debrecen 7:0 (1960. 12. 11.) |
| A középcsatár hat (!) gólt vállalt |
| FTC–Pécs 3:2 (1964. 04. 19.) |
| Mindhárom gólt a center érte el, a 3. egyben 100. bajnoki gólja |
| FTC–Ú. Dózsa 4:1 (1964. 05. 27.) |
| Albert triplázott |
| FTC–Tatabánya 6:1 (1964. 06. 07.) |
| Albert: hatból négy |
| FTC–Vasas 2:1 (1965. 04. 14.) |
| A középcsatár duplázott |
| FTC–Győr 6:2 (1965. 08. 15.) |
| A Fradi-gólok fele Albert nevéhez fűződik |
| FTC–Pécs 5:2 (1965. 09. 26.) |
| Csak a Fradi-gólok 80 százalékát szerezte (4) |
| FTC–MTK 6:1 (1965. 10. 24.) |
| Három az Albert-igazság |
| FTC–Dunaújváros 2:0 (1966. 03. 20.) |
| Párosan szép az élet |
| FTC–Bp. Honvéd 3:1 (1966. 06. 12.) |
| Albert duplájával is nyert volna a Ferencváros |
| FTC–Ózd 6:0 (1966. 11. 20.) |
| Csapattársát, Dalnoki Jenőt Flóri 5 (!) góllal búcsúztatta az aktív játéktól |
| FTC–Ú. Dózsa 3:0 (1967. 04. 16.) |
| Az a harmadik FTC-gól! Albert 18 méterről – tőle szokatlan módon – bombagólt lőtt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése