1958
június 16-án egy maffiaszerű különítmény foglalta el a korábban
kiürített Kisfogházat, hogy Magyarország háromszorosan törvényes
miniszterelnökét, Nagy Imrét és közeli társait kivégezzék. Nagy Imre
kinevezése legitim volt az akkori szabályok, a törvények szerint, de ami
a legfontosabb, az emberek szívében. A gyáva, sunyi, szinte mindenkit
eláruló moszkvai ágens rettegett még a holttestektől is, titokban, a
börtön fala mellé ásták el, majd évek múltán, álnéven a 301 parcellába
helyezték át maradványaikat, a forradalom több száz kivégzettje közé
helyezve.
A gyalázatos események és az újkori magyar
történelemben példátlan szélességű és mélységű megtorlás világszerte
hatalmas felháborodást és tiltakozáshullámot eredményezett. De a
moszkovita-kádári megtorlás erőszakossága nem csökkent, sőt fokozódott. A
magára hagyott magyar társadalom nagy része a reménytelenségben
megpróbált a teljesen idegen, rákényszeríttet diktátumok között is
életben maradni. 31 évnek kellett eltelnie, hogy a társadalom
progresszív erői (mert ilyenek is voltak) az akkorra erkölcsileg és
gazdaságilag ellehetetlenülő quisling rendszer józanabb képviselőivel
tárgyalóasztalhoz ülhessenek.
Büszkék lehetünk erre, az
ellenzéki kerekasztal tevékenységére, és arra, hogy a magyar progresszió
ki tudta kényszeríteni Nagy Imrének és több száz kivégzett társának a
széles nyilvánosságú újratemetését, amely egy minden szempontból idegen
és rossz rendszer temetését is jelentette.
A forradalom hősi
halottai a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon a „segítségünkre” siettek,
az a több száz ezer gyászoló, megemlékező, a rendszer leváltását akaró
ember, aki június 16-án eljött temetni a halottainkat és elkaparni a
pártállami diktatúrát, mutatta meg, hogy mekkora az ellenzék
legitimációja. Köszönjük! Utólag is!
A rendszerváltó
tárgyalásokon sikerült közös akarattal létrehoznunk Magyarország első
demokratikus jogállamát, és megindulhatott az évszázadok óta várt és
áhított valódi parlamentarizmus, amely a mindkét oldali politikai erők
és szakemberek, államférfiak erőfeszítésével, a történelem folyamán
először felállított Alkotmánybíróság, az alkotmányos intézmények, a
súlyok-ellensúlyok rendszerének fokozatos kialakulásával jött létre.
Példátlan aktivitás, jogállamépítő tevékenység jellemzi ezt a korszakot.
A XX. század második felében az emberiség progresszív erői a klasszikus
demokrácia alap követelésein túlnyúlva - egyre nagyobb körben és
mértékben kezdik biztosítani az emberi jogokat mindenki számára,
amelyeket semmiféle többség sem korlátozhat. Annál modernebb és
demokratikusabb egy rendszer, minél több jogot és minél szélesebb körben
biztosít a polgároknak. Erre az útra léptünk 1989-ben - hangsúlyozom:
közös akarattal.
Történelmünkben, amióta valamiféle
parlamentarizmus van Magyarországon, először jöhetett létre
kormányváltás a választók közvetlen akaratából, a második szabad
választáson, majd a harmadikon, negyediken, stb. Úgy tűnt, minden
rendben van, Európa egyik mintaországa lettünk, jó volt magyarnak lenni.
Mára, 23 évvel a közös akarattal létrehozott rendszerváltás után mindennek szinte nyoma sincs.
Ma nehéz magyarnak lenni. Bár beteljesült a magyarság évszázados álma,
az európai közösségek integráns részei lettünk, megnyíltak az utak
Trianon meghaladására, formálisan európai polgárok lettünk, kiderült,
hogy mindez nem elég, az általunk „alapító atyák és anyák” által
beépített bárminő jogi biztosítékok kijátszhatók. A jogokkal való
drasztikus visszaélésekkel, kitanult elméjű, velejéig cinikus
szakemberek képesek belülről, külső erő nélkül (sőt azok ellenében) a
jogállam garanciáit annullálni, és az egypárti hatalmat évtizedekre
bebetonozni.
Mint 1989-ben, ismét ’56-hoz, a magyar társadalom
eme hatalmas örökségéhez fordulunk, amikor nem azt néztük, hogy nekünk
személyesen miből van hasznunk, hanem a közösség, a nemzet közös érdekei
voltak fontosak. Hozzátok fordulok. Segítsetek, segítsetek, mentsük meg
a magyar demokráciát.
Hiszen ’89 június 16-án, a Hősök terén,
amikor többszázezer magyar megfogva egymás kezét, megfogadta, hogy Nagy
Imre és több száz elpusztított, kivégzett társunk szellemében
megvalósítjuk a forradalom örökségét és a kivívott szabadságot elvenni
nem engedjük
”Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk”
Esküszünk”
Mindannyian megfogadtuk ezt. Mindannyian!
Barátaim! Arra kérek mindenkit, hogy fogjunk össze a magyar demokrácia megmentéséért.
Úgy legyen.
Forrás : Facebook
Nekem jobban tetszik az 1989-es Orbán Viktor ' Miért ?
Nagy Imre és társai békében fognak pihenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése